Nyomorúságos dolog a levélírás egy jó beszélgetéshez képest, pedig azt kellene pótolnia. Beszámolsz egy csomó dologról anélkül, hogy közben a másik arcát látnád, csak közlöd bele a vakvilágba a gondolataidat, s mihelyt belehajigáltad őket a postaládába, várni kezded a választ, de az nem gyön.
A telefon se jobb, mert hallod ugyan a másik hangját, de nem látod a mimikáját, az egésznek nincs semmi értelme, s még egy rakás pénzbe is kerül...
Legjobb a távirat, nem is látod, nem is hallod, csak megkopasztanak, hogy az ilyesmi eszedbe ne jusson többé.
A levélírás meg olyan, mint mikor leteszünk egy jó regényt azzal, hogy majd néhány hónap múlva folytatjuk.
