Csodálatos volt a növényvilág. Mindenfelé ember nagyságú kaktuszok vadon, gyomnövényként, mind más, a tapsifülestől a méltóságteljesig. Az autópályák mellett is végig elegáns példányaik integetnek. Szem nem látott virágok, virágzó fák, ligetek. A citrom- és narancsfákat is tavaszi pompájukban csodálhattuk, s a virágok mellett ott volt a fán az érett, sárga citrom és az éretlen zöld is. A citrom háromszor terem egy évben, a narancs csak kétszer, mindig van tehát valami esemény a kertekben. A Bibliában Jézus is tavasszal átkozhatta meg azt a bizonyos fügefát. Nem volt ugyan fügeérés ideje, de virág, éretlen termés vagy túlérett előző azért lehetett volna rajta...
Mindenek felett uralkodik a méltóságteljes Etna. Szabályos, csúcsos hegy amilyet még én is tudok rajzolni, fölső harmada havas, a teteje meg állandóan füstöl. Időnként tüzet hány, meglátogatja a környező településeket. Van olyan város, amelyet már háromszor letörölt a tábláról ez az ártatlannak látszó, füstölgő gyilkos.
Furcsa élőlény az ember. Az elborított városokat, falvakat újra, UGYANOTT felépítik a szorgos kezek, a házakat lávakövekből rakják, a fel nem használt, fekete massza ott van a kertek végében, jó lesz az még . Komplett falvak épülnek fekete lávakőből. A maradékból szobrocskákat, kegytárgyakat, vázácskákat faragnak, gyöngyöt fúrnak, fűznek, s méregdrágán árulják. Mindent felhasználnak. A régi láva meg remek termőtalaj.
Azért inkább egyszer se teremjen a narancsfánk meg a kaktuszunk, csak ne kelljen a füstölgő vulkánt, mint biztos jövőt naponta néznem. Az viszont érdekes, milyen optimista az ember...
Szirakuzában is voltunk, ahol Pál apostol három egész napot töltött. Mi csak egyet. Katedrálisa (korábban Athene temploma ) a Kr. előtti V. sz-ból származik. Két és félezer évvel ezelőtt görög oszloptemplom volt, később az oszlopokat fallal kötötték össze. A történelem során a hódítók rendre átépítették, a maguk módján. Az oszlopok megható módon ma is teljes épségükben látszanak, ők adják az óriási építmény formáját. Krisztus előtt ötszáz évvel már templom volt, s ma is az .
A legértékesebb látnivalót néhány szép, bizánci mozaiktemplom, pár kellemes történelmi városmag, hangulatos halászfalu adja; nagy a szegénység, a maffia elvisz mindent.
A kisvárosok főterén, a kávéházak előtt, körül ülnek a pasik, nézik az idegeneket, munka nincs, csak a dögunalom terpeszkedik. A fiatalabb férfiaknak a maffia ad elfoglaltságot és fizetséget, az idősebbek a téren ejtőznek, a nők meg otthon dolgoznak, és fenekelik a gyerekeket. Tökéletes munkamegosztás. Természetesen vásárolni is a nők járnak, cipelik haza a boltból a javakat. A bácsik mindent megkapnak, amire szükségük van, imitt a kávét, sört, amott meg a meleg kanalat a gyomrukba, minek mennének hát a boltba?
A német turista pedig lelkesen és feltartóztathatatlanul ömlik a szűk, kis utcácskákban. Májusban főként a nénik-bácsik jönnek, telik a nyugdíjból, munkanélküli segélyből a volt NDK-népének is legalább évi három nagyobb utazásra.; a mi öregjeink meg Pesten a gyógyszerüket sem tudják kiváltani (azt még a fiatalok se, az újság szerint minden ötödik magyar gyógyszer nélkül távozik a patikából ). Egy másik cikk szerint minden ötödik magyar veszi ki egyáltalán a szabadságát, s minden tizedik megy külföldre (nem feltétlenül nyaralni, ebben a kishatárforgalom is benne van).
És mégsem boldogok a németek, folyton panaszkodnak, de ez már az ő bajuk. A jelek szerint a szegénység sem boldogít .
Magyar szót egyszer hallottunk a hotelben, de az is egy német pasi feleségéből jött.
